Történetek - tanulópénz helyett...

Eddigi történeteink tartalomjegyzéke itt található:

Tartalomjegyzék

Változásmenedzsment (2) - Az ISO minőségirányítási rendszer bevezetése is változás! ...

Az előző történetben a változtatás - a minőségirányítási rendszerépítés - szereplőiről írtam. Most az elfogadás, illetve az ellenállás néhány kérdéséről lesz szó.

Ugye, Ön is szeretné, hogy a cégénél kialakított és bevezetett minőségirányítási rendszert munkatársai elfogadják?

Micsoda kérdés! Ha a válasza igen akkor két dolgot tehet:

1. Alakítsa ki munkatársai elkötelezettségét a rendszer elfogadására, vagy

2. Készüljön fel az ellenállás nem éppen kellemes következményeire.

Most itt az elkötelezettség kialakításáról csak röviden, címszavakban:

Ha tetszik, ha nem, mi emberek mindenfajta változás elfogadásáról, vagy elutasításáról először (szinte azonnal) az eszünkkel döntünk, majd csak jóval később a szívükkel. Csakhogy az utóbbi sokkal fontosabb, ezért időt kell nekünk erre hagyni. 

Az elkötelezettségért meg kell szenvedni. Talán emlékszünk még, a seregben a surranó is akkor lett hosszú időre jó, ha először feltörte a lábunkat.

Tervezni kell az elfogadás megszerzését, mivel az úgy magától nem szokott kialakulni. Tapasztalataink szerint a veszteseknek soha nincs tervük!

Az elkötelezettség egy fejlődési folyamat eredménye. Tilos a lépcsőket kettesével, vagy hármasával venni!

"Lassan járj, tovább érsz!" - ez itt is igaz.

Az lenne a jó, ha az itt következő dolgokat - az előzőek megvalósítása után - már senkinek sem kellene elolvasni. De ha mégis, nézzük, hogy 

mik lehetnek a minőségirányítási rendszer bevezetésével szembeni ellenállás kialakulásának okai?

Meg nem értés, félreértés, esetleg tájékozatlanság lehet a rendszer kiépítésének célja, oka, vagy bármilyen jellemzője, részlete esetében. Ilyenkor a munkatársak reflexszerű reakciója az ellenállás. Pontosan nem is biztos, hogy tudják, hogy mi ellen, de akkor is!

Ha eltérő - főleg szakmai - értékelés alakul ki, akkor az főleg azért van, mert az egyes szakterületek képviselői (egyébként teljesen természetes módon) más-más oldalról érzékelik a gondokat, hiszen eltérő információkból (megint csak természetes módon) eltérő következtetésekre jutnak. 

A félelem is gyakori oka az ellenállásnak, amikor azt hisszük, hogy nem tudunk majd megfelelni az új követelményeknek, vagy nem tudjuk elsajátítani a szükséges új ismereteket, esetleg nem tudunk majd átállni az újonnan követendő viselkedésre. 

Az ellenérdekeltség és az intolerancia már súlyosabb következményekkel járhatnak. Mindig vannak, akik veszíteni fognak az irányítási rendszer bevezetésével. Pl. esetleg kevésbé kedvükre való munkát is kell majd végezniük, (lehet, hogy ezt persze csak gondolják) vagy a hatalmuk csökken, stb. Ezeket van amikor nyíltan kimondják, van amikor nem. Ha pl. a szabályozatlanság miatti zavarosban való halászás lehetősége csökken, akkor ez így direktben soha nem hangzik el, de valamilyen kerülő úton való mellébeszélés biztosan meg fog jelenni. Az intoleráns viselkedés, pedig főleg szakmai ellenérvelést kísérő kifogások formájában jelentkezik, miközben a szervezet érdekeire hivatkozik.

Hogyan lehet felismerni és megkülönböztetni egymástól a minőségirányítási rendszer bevezetésével szembeni ellenállás okait és megjelenési formáit? 

Pl. miben más az ellenérdekeltségből táplálkozó kifogás, vagy mellébeszélés és a valódi szakmai ellenvetés, ha utóbbi pl. gyakorlati tapasztalattal alátámasztott eltérő értékelésen alapul? Az oda nem figyelésből támadt tájékozatlanság vajon miben különbözik pl. a megfelelni nem tudás félelmétől, főleg, ha utóbbi valós szakmai tapasztalat, vagy tudás, esetleg képességbeli hiányosságok következménye?

Csak egy módon. Jól kell ismerni kollégáink képességeit, céljait, kapcsolatait, stb., hogy ezek alapján rá lehessen jönni, hogy ki mit és miért mond.

Ez pedig kizárólag a gyakorlatból tudható, iskolapadban nem tanulható. Ehhez kell a bőséges szituációs szókincs!

(folyt. köv.)