Paradoxonaink (3) - Mikor vet az okos paraszt krumplit? ...
Amikor kevés termett belőle! - hangzik a logikus, a magától értetődő válasz. Ugye? Hiszen, ha kevés van belőle, mondjuk az idén, (amiről egyébként fogalmam sincs, ti. hogy mennyi van az idén) akkor persze természetesen magasabb az ára is. Kereslet-kínálat, vagy nem? Akkor nosza, most vessünk belőle jó sokat, mert akkor jövőre kaszálunk, hiszen egyrészt sok krumplink is lesz, meg persze jó ára is lesz. Igen ám, de ha minden paraszt így okoskodna (a nem annyira okosak is) és a gyengébb termés évében vetne sok krumplit, akkor mennyi krumpli lenne jövőre? Tengernyi. És akkor mennyi lenne az ára? Semennyi. Ugye, ugye!
Mikor vet az okos paraszt krumplit? Amikor sok van belőle.
Ha már ilyen okosak vagyunk, akkor azt is tudnunk kell, hogy a formális logika szabályai szerint, ha valami igaz, akkor annak a fordítottja is igaz. Ha az okos gazda akkor vet krumplit, amikor kell, akkor a nem annyira okos pont akkor vet, amikor nem kellene. De akkor az is igaz, hogy akkor nem vet, amikor meg kellene. Összegezve tehát a nem annyira okos gazda akkor nem vet krumplit, amikor kellene.
És a nem annyira - mondjuk így - előrelátó és körültekintő tulajdonos, cégvezető, vagy menedzsment mikor spórol a látszólag(!) nem napi kényszert, vagy közvetlen kötelezettségeket jelentő, a vállalkozás fejlesztését célzó eszközökkel? Így többek között a marketinggel, az ügyfélkeresés költségeivel, meg más menedzsment szolgáltatásokkal. Igen, igen, ilyenkor válság idején. Amikor pénzszűke van, ha tetszik, kevesebb a forrás. Összegezve tehát a nem annyira okos menedzsment akkor nem ruház be a jövőbe, amikor kellene.
Első körben leállítja internetes hirdetéseit, megszünteti a cég honlapját. Elküldi a telemarketinges kislányt, felfüggeszti az ISO rendszer működtetését, a tanúsítottságot, lemondja a tervezett tréningeket. Az áhított pályázatot meg sem íratja, hiszen azzal is spórol. Ezeknek ugyanis nincs közvetlen napi, kézzel fogható haszna Viszont konkrétan kimutatható, mert kiszámoltatta, hogy az ilyenfajta takarékossági(?) intézkedésekkel, - korszerűbben megszorításokkal - összesen egy hónapra vetítve ugyanannyit lehet spórolni, mint a legkisebb furgon tizenhárom nap alatt elfüstölt benzinköltsége.
Mikor spórol a nem annyira előrelátó menedzsment a jövőbe való befektetés költségeivel? Amikor válság van.
Tényleg, hány vevő is jött konkrétan az internetes hirdetésre? Hány azért, mert megfogta valami a cég honlapjában? Hát a telemarketinges kislány hívásainak nyomán? Ja, hogy ezeket nem tudjuk pontosan, hiszen nem jelentette be egy vevő sem az üzlet ajtajában, hogy ő cégünkről és termékeinkről innen, vagy onnan értesült.
Vagy megmérte-e már valaki, hogy az ISO rendszer működése és a tanúsítottság ténye úgy közvetve hány megrendelést hozott? Vagy, hogy a múlt havi új vevőknek hány %-a vásárolt azért üzletkötőinktől, mert az értékesítési tréningen tanult új technika esetleg működik? Hát az elég jó üzlet-e, hogy a pályázattal elnyerhető pénz ötvenszerese lenne a pályázatírás díjának?
Újra csak, ha valami igaz, akkor annak a fordítottja is igaz. Vagyis, ha a nem annyira előrelátó menedzsment a jövőbe való befektetés költségeivel pontosan akkor spórol amikor válság van, akkor az előrelátó ugyanekkor nem spórol. Tehát akik az ínséges időkben is elég bátrak és áldoznak a jövőért, például, képzik a munkatársaikat, vagy irányítási rendszert vezetnek be, vagy megíratnak egy pályázatot, azok tetemes versenyelőnyhöz fognak jutni nem annyira előrelátó versenytársaikkal szemben. Ráadásul pontosan akkorra, amikor az még többet ér.
Az eredmények persze nem azonnal jönnek. Csak pont akkor, amikor már látszik az alagút vége. Az előnyös piaci pozíciók értéke olyankor egyébként is megsokszorozódik. Az okos menedzsment pedig kaszálni fog. És a nem annyira okos menedzsment akkor mit fog csinálni? Talán fejlesztéseken fog gondolkodni? Nem, nem! Egyet biztos nem fog. Fejlesztéseken gondolkodni. Miért is? Mert addigra már megmérettetett a hivatásos menedzserek piacán.