2008. január 21.

Minőségirányítás féláron! .... Akció, amíg a készlet tart!

Közeledik megint a pályázati szezon. Jó lesz felkészülni!

Újra lehet majd pályázni a "Minőség-, környezet és egyéb irányítási rendszerek bevezetése" c. konstrukcióra.

Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ismét megjelennek majd a címben jelzett felhívások. Valahogy így, mint a zsibvásáron: Csak tessék, csak tessék, izó-t féláron! Ha megnyerte, hadd vigye! Tessék, csak bátran, bátran, fiatalember! Ne tétovázzon! Soha vissza nem térő akciós ajánlatunk, amíg a készlet tart! Csak nem ismerős a szöveg? De mi az, hogy féláron? Egyáltalán, mennyi az egész? És akkor minek a feléért?

Ja, hogy a pályázatban visszajár a felkészítés és a tanúsítás díjának a fele? ...

Vagy úgy? Már értem! Mint a butikban! Egy fiatal hölgyismerősöm egy butikban dolgozik. A múltkor arra jártam és benéztem a kirakaton. Lázas átárazás zajlott, készültek az újévi(?) vagy szezon végi(?) vagy milyen(?) kiárusításra. Ki is volt már írva jó nagy betűkkel a kirakat üvegjére, hogy -50%, -70% stb. tudják, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Engem mindig fölöttébb érdekelt, hogy hogy a fr ... lehet ekkora árengedményt adni.

Itt a soha vissza nem térő alkalom, intek is a hölgynek, hogy bemennék. Persze, jöjjek csak, bár még nincsenek nyitva. Ő is áraz igen serényen. Előtte egy nagy halom üres árcédula, kék, meg piros filc, no meg a lista az átárazásra váró ruhákról. Na nézzük, hogy is megy ez? Nem mintha sok idő, meg ész kellett volna hozzá, azonnal átláttam a "módszert". A listán piros felső, (vagy top, vagy mi?) a márka feliratával, cikkszámmal, fazon fantázianévvel azonosítva. Nehogy már véletlenül összekeverjük a dolgokat! Mellette az eredeti fogyasztói ár 4800 Ft. Árcédula, kék filc, felír 9600, pirossal határozottan áthúz, alá ugyanazzal a mozdulattal de nagyobb számokkal 4800. Ez meg akár hogy is nézzük 50%-os árzuhanás! Vagy nem?

Akkor az izó is így lesz féláras? Csak tessék, csak tessék! Amíg a készlet tart! Nehezen hinném, ha valaki azt mondaná, hogy:

Ez semmi, van ennél jobb is! Izó-t ugyanis féláron máshogy is lehet kapni. Igaz, hogy kétszeres áron is!

Van annak már négy éve is, hogy megkereste cégünket egy kb. 150 főt foglalkoztató intézmény, amelyiknek több tevékenysége, több telephelye és szép nagy költségvetése volt. Árajánlatot kértek egy ISO 9001:2000 minőségirányítási rendszer kiépítésére és tanúsításra való felkészítésére. El is készítettük az árajánlatot, ahogy szoktuk: Ismerkedő beszélgetés, kb. egy órában cégbemutatás, telephelyek, tevékenységek, erőforrások, egyéb intézményi mutatók, néhány munkahely megtekintése, stb. Mondhatom eléggé képbe kerültünk. A vezető korrekt módon közölte, hogy nem minket keresett meg egyedül, másik két ajánlatot is vár. El is küldtük árajánlatunkat, amiben részletesen, lépésről-lépésre leírtuk, hogy mit fogunk csinálni és azokat mennyiért. (Nem biztos, hogy ez még ma is jó így, de erről majd máskor.)

Két hét múlva telefonált az intézményvezető, mehetünk "versenytárgyalni", bár ez rendhagyó lesz, mert külön-külön hívott meg minden pályázót. Azzal kezdte, hogy:
-Nem értem én magukat! Miért járatják le módszeresen a saját szakterületüket? Nézze meg, itt van a három ajánlat. (Jó jel, gondoltam, ezek szerint engem a bizalmába fogadott, mert megmutatja a konkurencia ajánlatait is. Bár az is lehet, hogy nekik is a miénket.) Az egyik félmillió, a másik egymillió, a harmadik meg kétmillió. (Akkor már értem, mi vagyunk középen.) Segítsen már nekem eligazodni, mégiscsak maga a szakember, mert akárhogy nézem, mindhárom ajánlat szinte szó szerint ugyanarról szól. Ugyanazok a tevékenységek vannak felsorolva.

Akkor hogy lehet az egyik a másiknak a fele, a harmadik meg a kétszerese?

Így pedig a legolcsóbbnak a legdrágább pontosan négyszerese! Maga szerint hogy lehet ez? - így az intézményvezető. Na most aztán bajban vagyok! Lehet erre okosan válaszolni? Ugye, a konkurenciát nem illik szidni, mert az nem elegáns. Ugyanakkor magunkat se lehet az egekig magasztalni, mert az meg gyanús. Akkor nézzünk valami semlegeset!

Belekezdtem tehát kiselőadásomba. -Tudja, a szolgáltatások közül sokkal nehezebb választani, mint a termékek közül. Mert ezek ugye a tárgyiasult termékektől eltérően nem láthatók, ízlelhetők, tapinthatók, hallhatók, szagolhatók, vagyis megfoghatatlanok. Inkább csak az eredményeik érzékelhetők, azok is később. Az ún. elválaszthatatlanság is jellemző, hiszen a termelés, vagyis a szolgáltatás nyújtása és a fogyasztás, annak igénybevétele egyidőben és egy helyen zajlik. A szolgáltatások általában heterogének, a minőségük állandóan változik, viszont nehézkes a minőség ellenőrzése is. Sok a szubjektív elem. ... Éreztem, hogy nem igazán nyerő, de ...

Mivel türelmes volt, még hosszasan soroltam, majd azzal zártam értekezésemet, hogy a bizonytalanság csökkentése érdekében a szolgáltatás megvásárlói bizonyítékot szeretnének már előzetesen a majdani minőségről.

Ezért a megfoghatatlant megfoghatóvá kell tenni!

És itt el is hangzott a lényeg. Akkor ott befejeztem érvelésemet és pontosan tudtam, hogy semmiről nem győztem meg, magyarul egy cseppet sem lett okosabb szövegemtől.

Ma már egészen máshogy csinálnám, meg csinálom is! Előkerülnének az ún. "háttérinformációk", amelyek csak bizonyos szakmai körökben ismeretesek. Amelyeket csak az tud, aki benne van nap, mint nap. Aki ismeri a szakmát. Persze elmondani nem kell mindent, csak tudni. Például azt is, hogy a Megbízhatóság nevű tanácsadó cég úgy tudja fenntartani a három ügyvezető Audi A 8-asát, meg a három titkárnő 400.000 Ft-os fizetését, ha a történetünk szerinti kétmilliós ajánlatot adja. És persze - cseppet sem mellékesen - el is nyeri a megbízást. Hogyne! A cég neve rendkívül jól cseng a piacon. Csak az a baj, hogy két hónapja állt fel a három legjobb szakértőjük és alapították meg saját cégüket Szakértelem néven. Nekik most piacot kell nyerniük, ha úgy tetszik bármilyen áron. A történetünkben szerepelhetnének éppen ők a félmilliós ajánlatukkal.

De a történetnek lehetne az is a háttere, hogy a Megbízhatóság nevű cégnél vannak a szakma jelenlegi legjobbjai. Húszéves, négy iparágbeli vezetői tapasztalat, három diploma, 300 menedzsment könyv ismerete, fejenként. Ezt persze illik megfizetni! Az ő fizetésük összhangban van szakértelmük színvonalával, ezért olyan ISO 9001:2000 minőségügyi felkészítésben lesz része az ügyfélnek, amelyet kb. a szabvány alkotói valamikor megálmodtak. Ugyanakkor a Szakértelem nevű cégnek még az elnevezése is saját maga paródiája. "Szakértői" azok a fiatalemberek, akik úgy másfél évvel az érettségi után, mostanában vettek egy laptopot, meg egy drága öltönyt, (az fölöttébb fontos, mert attól leszünk menedzserek, ha B..., akkor még menedzserebbek) elolvasták vagy másfélszer a szabványt, megalapították cégüket és kinevezték magukat minőségmenedzsment tanácsadóknak.

A válasz ilyen egyszerű. Csak tudni kell, hogy mi újság a piacon.

Itt a "féláras", izó-król írtam, de - úgysem hiszi - van "százezres izó" is, meg megjelentek "kétszázezres univerzális", amolyan "csináld magad izó-k" is a piacon. Ezekről majd a következő cikkben.

Tehát folyt. köv.

---

2008. január 30.

"Sic transit gloria mundi!" - avagy ISO 9001 minőségirányítási felkészítés százezerért!

Nehezen hittem volna, hogy valaki az előző cikk "féláras" izó-i után még azt mondhatja, hogy:

"Ez semmi, van ennél jobb is! Izó-t 100 ezerért!"

Nehezen bizony, csak az a baj, hogy a következő telefonbeszélgetésnél én voltam a vonal másik végén. Történt nemrég, hogy felhívott egy cégvezető. Bemutatkozott, név, cégnév, tevékenység, majd nem sokat "cicózott", rögtön bele a közepébe, - elvégre az üzletemberek ideje drága - hogy neki kellene egy izó 100 ezerért! Kellő határozottsággal hozzátette még, ennyi pénze van rá. Én meg, ahogy szoktuk mondani se köpni, se nyelni nem tudtam hirtelen. Pedig kevés dolog van, amit jobban szeretek, mint az egyenes beszédet.

Első gondolatomat ide inkább - szalonképességi okokból - nem írom le. Félreértés ne essék, nem az összegről van szó, sőt főleg nem arról! Hanem a szakma totális lejáratásáról, ha úgy tetszik megalázásáról! Mégis, a másodperc töredéke alatt úgy döntöttem, hogy most időt kell nyerni. Lányos zavaromban jobb híján elkezdtem köhécselni, mint aki félre nyelt. Persze ez nem segített, beszélgető partnerem biztosan rájött, hogy sikerült padlóra küldenie. Elég hosszúra nyúlt, de feltápászkodtam, úgy ahogy összeszedtem magam, majd átmentem kérdezőbe.

Mint tudjuk, aki kérdez, az irányít! ...

Megtudtam, hogy számítástechnikai hardvereket és szoftvereket értékesítenek, hálózatokat építenek, fejlesztenek és üzemeltetnek. Nyolcan vannak főállásúak, több alvállalkozóval dolgoznak, szép nagy árbevételük van. Jól megy nekik, profik, folyamatosan növekednek, a tanúsítvány meg a tenderekhez kellene.

Ezután gondoltam rámegyek egy kicsit a menedzsmentre. Mégis csak ezért keresett. Amikor illő tisztelettel megkérdeztem, hogy hogyan képezte azt az árat, amivel "ajánlatában" megkeresett, újra megrendítő erejű ütést mért rám.
-Hát azért, mert megvan minden, tulajdonképpen kész az izó, csak gatyába kéne rázni egy kicsit. - mondta.
Ez derék dolog, de akkor minek kellek én? - merengtem magamban.
-Ezt úgy értsem, hogy van kézikönyv, meg eljárások, meg, ... de már itt közbekérdezett:
-A kézikönyv az olyan kis könyv, ugye, mintha mondjuk egy gép használati utasítása lenne, ugye? Most még várok a válasszal, - gondoltam,- hátha kialakul valami.
-Az eljárás az meg mi? - így ő. Lehet, túl általánosan kérdezek, hát akkor egy kicsit konkrétabban, persze csöppet sem tematikusan, csak úgy vaktában tüzelve.
-Van-e szabályozás, pl. a helyesbítő- és a megelőző tevékenységekre? Vagy volt-e már belső audit? Bár ez megint nem jó, mert ez meg szaknyelv. Akkor nem szaknyelven.
-De, ugye munkaköri leírások, meg munkahelyi kockázatelemzés az van? - így én. Néma csend a vonal másik végén. Persze, már megint biztos túl sokat kérdeztem egyszerre.

Sok ész most sem kellett hozzá, hogy rájöjjek, ez így nem fog menni. Gondoltam, majd a jól bevált

"hasonló helyzetbe hozás" technikája itt is segíteni fog! ...

-Milyen szerencse, hogy így összetalálkoztunk, - törtem meg a csendet - nem hiszi el, nekünk meg most éppen egy három munkaállomásból álló hálózatot kellene összehozni. Tudja, hogy az egyik gép kvázi szerverként üzemeljen, de mind a három gépen egyszerre lehessen dolgozni is, meg internetezni is, de hát én magyarázzam, Ön úgyis jobban tudja, egy olyan jó kis hálózatot, tudja. Minden megvan hozzá, csak össze kéne dobni. Én is pont 100 ezerre gondoltam! Még egy jó kis barter üzlet is összejöhet! Csak még azt nem tudom, hogy laptopok legyenek-e, vagy asztali gépek, 2 gigás procikkal, meg 17 collos monitorokkal, vezeték nélküli router, meg persze szünetmentes áramforrás. Tudja! Meg ugye a jogtiszta programok, tudja Windows XP, meg Office csomag, meg vírusirtó, meg egy-két ez, meg az. Tudja!

Biztosan jól adtam elő, mert egy darabig Ő sem tudott szóhoz jutni. Majd amikor összekapta magát, egy kicsit tétován, vagy inkább bizonytalanul megkérdezte:
-És ezekből mi van meg?
-Hááát, ... mondtam már, ... minden, ugyanúgy, mint ahogy a Maga izó-jához is minden megvan! Meg nekem is pont 100 ezrem van rá!

Na erre a szituációra szokták mondani, - bár más összefüggésben - hogy szavak nélkül is megértjük egymást. Ezek után mindketten úgy döntöttünk, hogy jobban járunk, ha kérdéseink költőiek maradnak. Különben sem kell mindent túlbeszélni! Azért persze udvariasan elköszöntünk, én még további jó munkát is kívántam reménybeli partneremnek.

Ez bizony így esett.
Vagy ahogy a műveltebbek mondják latinul is:

"Sic transit gloria mundi!", azaz
"Így múlik el a világ dicsősége!"

 

---

2008. február 15.

Univerzális ISO 9001 minőségügyi felkészítés "csináld magad" módra!

Ha a százezres izó-tól véletlenül még nem múlt volna el teljesen a világ dicsősége, vagyis, ha valaki azt hinné, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor az, bizony nagyon téved. Merthogy ez még mindig nem minden!

Van itt a piacon kérem szépen kétszázezres "egyen-izó" - ha úgy tetszik, "univerzál-izó", más szavakkal "csináld magad-izó" is!

Tudja, mint az a sokoldalú konyhai őrlőgép a TV-ben. Parasztosan csak daráló. Meg ahogy almát szedtünk valamikor. A "Szedd magad!" mozgalomban Úgy! Megmutatták, hogy ez itten a létra. Nekitámasztjuk a fának, felmászunk reá, óvatosan, nehogy már baleset legyen, megfogjuk az almát, megcsavarjuk, eltörik a kocsánya és már csak finoman bele kell tenni a kosárba. De nem dobálni ám, nehogy törődjön, mert még majd nem veszik át!

Nos, ezt a két "csúcsszuper" találmányt ötvözik most egyes élelmes "üzletemberek", azok az ügyes minőségügyi tanácsadók (azok a drága öltönyösek) mindössze 200 ezerért. Figyelem, megéri! Kiküldik az egyen-formalapokat. Ezek amolyan "izó-szabványosak".

A kérdések meg ilyenek, hogy pl. "Hogyan végzik a cégnél a helyesbítő- és a megelőző tevékenységeket?" Vagy, hogy "PDCA ciklus szerint működteti-e a cég a folyamatait?" Igen, vagy nem? No, ezekre válaszol a tisztelt ügyfél, ikszel, meg kitölt. Egyedül, önállóan! Semmi komplikáció, hiszen egyértelmű, nem? Csak úgy értelemszerűen, tudja, mint azokat az űrlapokat a hivatalokban.

Itt ragadom meg az alkalmat, szeretnék hozzájárulni a magam módján én is egy csöppet a sikerhez. Javaslom, fejlesszék már tovább találmányukat, hiszen le lehetne ezeket az űrlapokat töltetni az internetről is. Vagy nem? Így még olcsóbbak lehetnének! Határ a csillagos ég! Vagy esetleg a célközönség internetes lefedettsége talán még nem kielégítő?

Tehát ezeket az űrlapokat kitölti a tisztelt ügyfél. Minél ügyesebben, gyorsabban, annál jobb!

Meg akkor hatékonyabb ugye a "felkészítés" is. Aztán így elég gyors is, hiszen annál hamarabb jöhet a tanúsító cég. Meglehet akár néhány nap, legrosszabb esetben egy-két hét alatt is! Hát nem zseniális?

Mint a 100 méteres gyorsúszásban! Jelenlegi tudásunk szerint ebben a versenyszámban sem érték még el az emberi teljesítőképesség felső határát. Hiszen mindig megjavítják az aktuális világcsúcsot. Egy-két századdal ugyan, de mindig van jobb idő. Hát persze, hogy van. Jönnek a jobbnál jobb edzők, meg menedzserek, meg azok a hiper-szuper poli ... uni ... akva ... úszóruhák.

Ugyanúgy, mint ezek az "uni-izó system" formalapok. Az meg, hogy a kiszemelt cégek mivel foglalkoznak, meg mekkorák, milyen a szervezeti felépítésük, meg hogy honnan hová tartanak, meg egyáltalán, hogy miről szólnak, meg még egy-két apróság ... az nem lényeges. Hiszen, mint tudjuk, a szabvány úgyis univerzális. Vagy nem?

Elképzelem, hogy előbb, vagy utóbb, (vagy talán már most is?) a netről meg lehet majd tanulni hegedülni is. Le lesz majd írva, valahogy így:
Végy egy hegedű nevű hangszert! Ültesd a felfelé fordított bal tenyeredbe, majd bal kezed hüvelyk és mutató ujjával, puhán, lazán, nem görcsösen fogd meg a kápánál!

Ja, hogy ez így nem jó, mert mi az a kápa? Mondjuk, aki véletlenül tanult gyerekkorában hegedülni, az biztosan tudja. És aki nem? Nem lényeges, nehogy már ez is probléma legyen! Majd túllépünk rajta! Ahogy szoktunk! Majd:

Fogd le a mutató ujjaddal a balról harmadik húrt a kápa végétől 28 milliméterre.

A mutató ujjammal nehéz lesz, mert azzal már a kápát fogom, nem? Aztán meg melyik balról, szemből, vagy a visszájáról balról, mert az ugye szemből és jobbról a második húr, ugye, merthogy összesen négy húrja van ennek a szerencsétlen instrumentumnak, vagyis az az á-húr, ugye? (Ez utóbbit egyébként biztos, hogy a szomszédék Petikéje mondta, aki hegedülni tanul.) A 28 millimétert meg honnan mérjem?

De vigyázz, mert a 29 milliméter még "visítva" elmegy, viszont a 29 és fél milliméter már fals lesz!

Szemre is jó, vagy mivel mérjem ki, ha ilyen pontosan kell? Meg egyáltalán, mennyi időm van a mérésre?

Aztán a jobb kezeddel fogd meg a vonót, de nem marokra ám, hanem ... hanem ... ????

Na, ha ezt leírja valaki, akkor annak én ünnepélyesen, fényes nappal, nagy nyilvánosság előtt ...!

És ezek szerint a világ dicsősége ismételten csak el tud múlni!