"Sic transit gloria mundi!" - avagy ISO 9001 minőségirányítási felkészítés százezerért!
Nehezen hittem volna, hogy valaki az előző cikk "féláras" izó-i után még azt mondhatja, hogy:
"Ez semmi, van ennél jobb is! Izó-t 100 ezerért!"
Nehezen bizony, csak az a baj, hogy a következő telefonbeszélgetésnél én voltam a vonal másik végén.
Történt nemrég, hogy felhívott egy cégvezető. Bemutatkozott, név, cégnév, tevékenység, majd nem sokat "cicózott", rögtön bele a közepébe, - elvégre az üzletemberek ideje drága - hogy neki kellene egy izó 100 ezerért! Kellő határozottsággal hozzátette még, ennyi pénze van rá. Én meg, ahogy szoktuk mondani se köpni, se nyelni nem tudtam hirtelen. Pedig kevés dolog van, amit jobban szeretek, mint az egyenes beszédet.
Első gondolatomat ide inkább - szalonképességi okokból - nem írom le. Félreértés ne essék, nem az összegről van szó, sőt főleg nem arról! Hanem a szakma totális lejáratásáról, ha úgy tetszik megalázásáról! Mégis, a másodperc töredéke alatt úgy döntöttem, hogy most időt kell nyerni. Lányos zavaromban jobb híján elkezdtem köhécselni, mint aki félre nyelt. Persze ez nem segített, beszélgető partnerem biztosan rájött, hogy sikerült padlóra küldenie. Elég hosszúra nyúlt, de feltápászkodtam, úgy ahogy összeszedtem magam, majd átmentem kérdezőbe.
Mint tudjuk, aki kérdez, az irányít! ...
Megtudtam, hogy számítástechnikai hardvereket és szoftvereket értékesítenek, hálózatokat építenek, fejlesztenek és üzemeltetnek. Nyolcan vannak főállásúak, több alvállalkozóval dolgoznak, szép nagy árbevételük van. Jól megy nekik, profik, folyamatosan növekednek, a tanúsítvány meg a tenderekhez kellene.
Ezután gondoltam rámegyek egy kicsit a menedzsmentre. Mégis csak ezért keresett. Amikor illő tisztelettel megkérdeztem, hogy hogyan képezte azt az árat, amivel "ajánlatában" megkeresett, újra megrendítő erejű ütést mért rám.
-Hát azért, mert megvan minden, tulajdonképpen kész az izó, csak gatyába kéne rázni egy kicsit. - mondta.
Ez derék dolog, de akkor minek kellek én? - merengtem magamban.
-Ezt úgy értsem, hogy van kézikönyv, meg eljárások, meg, ... de már itt közbekérdezett:
-A kézikönyv az olyan kis könyv, ugye, mintha mondjuk egy gép használati utasítása lenne, ugye? Most még várok a válasszal, - gondoltam,- hátha kialakul valami.
-Az eljárás az meg mi? - így ő. Lehet, túl általánosan kérdezek, hát akkor egy kicsit konkrétabban, persze csöppet sem tematikusan, csak úgy vaktában tüzelve.
-Van-e szabályozás, pl. a helyesbítő- és a megelőző tevékenységekre? Vagy volt-e már belső audit? Bár ez megint nem jó, mert ez meg szaknyelv. Akkor nem szaknyelven.
-De, ugye munkaköri leírások, meg munkahelyi kockázatelemzés az van? - így én. Néma csend a vonal másik végén. Persze, már megint biztos túl sokat kérdeztem egyszerre.
Sok ész most sem kellett hozzá, hogy rájöjjek, ez így nem fog menni. Gondoltam, majd a jól bevált
"hasonló helyzetbe hozás" technikája itt is segíteni fog! ...
-Milyen szerencse, hogy így összetalálkoztunk, - törtem meg a csendet - nem hiszi el, nekünk meg most éppen egy három munkaállomásból álló hálózatot kellene összehozni. Tudja, hogy az egyik gép kvázi szerverként üzemeljen, de mind a három gépen egyszerre lehessen dolgozni is, meg internetezni is, de hát én magyarázzam, Ön úgyis jobban tudja, egy olyan jó kis hálózatot, tudja. Minden megvan hozzá, csak össze kéne dobni. Én is pont 100 ezerre gondoltam! Még egy jó kis barter üzlet is összejöhet! Csak még azt nem tudom, hogy laptopok legyenek-e, vagy asztali gépek, 2 gigás procikkal, meg 17 collos monitorokkal, vezeték nélküli router, meg persze szünetmentes áramforrás. Tudja! Meg ugye a jogtiszta programok, tudja Windows XP, meg Office csomag, meg vírusirtó, meg egy-két ez, meg az. Tudja!
Biztosan jól adtam elő, mert egy darabig Ő sem tudott szóhoz jutni. Majd amikor összekapta magát, egy kicsit tétován, vagy inkább bizonytalanul megkérdezte:
-És ezekből mi van meg?
-Hááát, ... mondtam már, ... minden, ugyanúgy, mint ahogy a Maga izó-jához is minden megvan! Meg nekem is pont 100 ezrem van rá!
Na erre a szituációra szokták mondani, - bár más összefüggésben - hogy szavak nélkül is megértjük egymást. Ezek után mindketten úgy döntöttünk, hogy jobban járunk, ha kérdéseink költőiek maradnak. Különben sem kell mindent túlbeszélni! Azért persze udvariasan elköszöntünk, én még további jó munkát is kívántam reménybeli partneremnek.
Ez bizony így esett.
Vagy ahogy a műveltebbek mondják latinul is: