Történetek - tanulópénz helyett...

Eddigi történeteink tartalomjegyzéke itt található:

Tartalomjegyzék

"Megüssem, vagy ne üssem?"...motiváció...óóó...

Vajon mindig tudjuk, hogy mivel, mikor és hogyan motiválhatók munkatársaink?

"Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem" - tette fel a csöppet sem barátságos kérdést D. Nagy Lajos a Bikini együttes frontembere - csakúgy, mint tizen-egynéhány éve folyamatosan - nemrég, 25. éves születésnapi bulijukon. Majd, mint ahogy eddig mindig, most is hamar arra a megállapodásra jutott magával, hogy: 

"Egy nagy pofon nem old meg semmit sem!" És milyen igaza van! Vagy mégsem? Miért, ez is motiváció, vagy nem? Biztos olvasta Skinnert.

Minden valamire való hazai tréningcég kínálatában van vezetői motivációs tréning. Ezeken meg lehet ismerkedni sok-sok jól bevált és használható elmélettel, hatásos motivációs technikákkal, módszerekkel. A legnagyobb sztárok minden kétséget kizáróan A. Maslow "szükséglet-hierarchiája", vagy F. Herzberg "motivátorai" és "higiénés tényezői". Hunt egyéni célokat vizsgáló motivációs elméletéről, vagy Vroom elvárás-elméletéről azonban alig egy-két esetben lehet hallani, pedig ők is nagyon sok, a napi gyakorlatban jól alkalmazható módszert adnak a vezetők kezébe.

Sajnálatos módon Skinner munkásságáról, - tudomásom szerint - sehol sem esik szó. Ha tévednék, elnézést! Vajon miért? Talán azért, mert sokszor elég nehéz, egyes esetekben egyenesen kínos belenéznünk az általa elénk tartott "görbe tükörbe". 

Ennyire nem lehetünk amatőrök! - mondhatnánk, ha jobban megismernénk a motivációról vallott nézeteit...

Természetesen ebben a cikkben nem fogom leírni B. F. Skinner (1904-1990) amerikai pszichológus munkásságának és az általa képviselt "behaviorizmus" (magatartás-, vagy viselkedéstudomány) eredményeit. Mégis hiszem, hogy időnként nem ártana elfogadnunk néhány megállapítását.

Például a negatív és a pozitív megerősítésről végzett kutatásai eredményeit. Miről is van itt szó?

Először is mi az a negatív megerősítés? A szankciókkal való fenyegetőzés, a büntetés kilátásba helyezése. Ha beváltjuk, az pedig már maga a büntetés. Pl. fegyelmi, a fizetésemelés elmaradása, a jutalom megvonása, stb. Ugye ismerős, kinek-kinek ízlése szerint. Csak az a baj, hogy a negatív megerősítés gyakran különös, kiszámíthatatlan és főleg nem kívánatos viselkedésformákat vált ki. De erről később.

Ezzel szemben a pozitív megerősítés az, ha valamely cselekvéshez pozitív következményt kapcsolunk. Egyszerű ez, ha pl. a jól végzett munkát elismerjük és jutalmazzuk. Természetesen a jól alkalmazott pozitív megerősítés is módosítja az emberek viselkedését, de szinte mindig a kedvező irányba. És ez sokkal fontosabb, mint gondolnánk.

Jó, jó, ezt mindenki tudja, ezt kár volt leírni. Igen? 

Lássuk csak! Vezetőként végig szoktuk-e gondolni azt, hogy amilyen mértékben büntetést helyezünk kilátásba, olyan mértékben figyelmen kívül hagyjuk azt az alapvető emberi igényt, hogy kivétel nélkül mindenkinek sikerélményre van szüksége. Ha ismételten alkalmazunk negatív megerősítést, az nem működik egyrészt azért, mert irányíthatatlan és meggondolatlan tetteket váltunk ki vele. Másrészt legtöbbször célt sem érünk ezzel, mert ahelyett, hogy a kívánt irányba terelnénk a megbüntetett ember viselkedését, azt a képességét fejlesztjük ki, hogy megtanulja, hogyan kerülje el a büntetést.

Akkor miért alkalmazzuk nap, mint nap az ilyen "motivációt"? 

A gyereket márpedig nevelni kell! Ugyanis cigizik! Bűzlik a dohányfüst szagától. Már csak ez hiányzott! Kisfiam azonnal abbahagyod, mert ha nem, megvonom a zsebpénzed, nem járhatsz koncertre és a robogót sem fogod megkapni. Világos? Hogyne, nagyon megijedt, biztos még ma leszokik. Persze. Ahogy azt Móricka elképzeli. Ezzel szemben mit lép a gyerek? Mostanában két-három órával később jár haza. Nem baj, a Ferikééknél tanulnak a haverokkal, legalább segítik egymást. A ruhája ugyan továbbra is bűzlik. Nem is csoda, sajnos a Ferike szülei dohányoznak. Viszont az egészségére már jobban vigyáz, különösen a fogaira. Mindig üde és friss a lehelete, még a táskájában is hord fogkefét, meg fogkrémet. Otthon is háromszor annyi fogkrém fogy, mint azelőtt. Hát hiába, kezd komolyodni ez a gyerek!

Közlekedünk? Közlekedünk? Hoppá, már megint száguldozok. Pedig most emelik a büntetőpontokat, meg százezres nagyságrendű bírságokat helyeztek kilátásba, sőt a jogsi is könnyen ugrik. Ez már kemény, akkor mostantól én is csak a megengedett sebességgel... Hűha, lassabban, a szembe jövők vadul villognak, meg köröznek a mutató ujjukkal. Biztos traffipax. Bele is állok a fékbe, csak szépen, lassan, szabályosan. Hát persze. Úgy két-három kilométert. Addig meg villogok, körözök, ennyivel tartozom, hiszen nekem is jeleztek. Na, de haladjunk, ezen az úton már biztos nincs több traffi. Csak úgy valószínűségi alapon kalkulálva sem lehet. Akkor hajts, ezt is kivédtük! 

Dolgozzunk is egy kicsit! Drága uraim, úgy tudom, Önök üzletkötők, vagy nem? Megmondanátok, hol a f.... akartok üzletet kötni? Itt az irodában? Hányszor mondjam még, hogy "kutyának és üzletkötőnek az utcán a helye!" (Azért az idézőjel, - nem én találtam ki - mert ez szó szerint így hangzott el annak idején egy multinál.) Ti meg állandóan itt trécseltek benn. Mi ez, melegedő? Húzzatok kifelé, de nagyon gyorsan! Majd én megmutatom! Aki ezután naponta egy fél óránál többet lesz az irodában, annak lecsökkentem a jutalékkulcsát. Világos? Igen, ez világos beszéd. Emellett az is világos, hogy miért duplázódott meg rövid időn belül a közeli kocsma bevétele. Ugye, ugye.

Ha motiváció, akkor pozitív megerősítés! Nehogy már fukarkodjunk a jutalmakkal!

Majdnem pontosan tíz éve megkaptam életem legnagyobb összegű jutalmát. Hét számjegyű összeg, de ami ennél is nagyobb dolog, akkori fizetésem közel négyszerese volt. Se szó, se beszéd, csak úgy egyik napról a másikra rajta lett a számlámon. Nem sejtettem miért kaptam, nem volt semmi különleges apropója. És főleg miért ilyen sokat? Mondtam is a pénzügyesnek, hogy ez biztosan tévedés, nem is költöm el, hátha vissza kell majd fizetni.

Örülnöm kellett volna, hiszen ekkora jutalmat nem sűrűn kap az ember. Ha most itt azt írom, hogy nem örültem, úgyse hiszi el senki. Nem is állítom, hogy nem örültem, csak nem "úgy igazából". Valahogy nem tudtam igazán értékelni. Akkor pontosan nem tudtam, hogy mi a baj, csak azt éreztem, hogy valami nem OK. Mostmár tudom. Csak annyi történt, hogy a pozitív megerősítés, illetve a jutalmazás "skinneri" alapelvei, - ha úgy tetszik - szabályai közül szinte egyik sem teljesült. 

Nézzük tehát a "szabályokat":

Alapelv, hogy nem a mennyiség számít, hanem az alkalmazás módja. 

Nem a mennyi, hanem a hogyan. Ezen belül:

- specifikus legyen, minél több információt tartalmazzon az elismerés, hogy tudjuk pontosan, miért kaptuk, 

- azonnal kell jutalmazni, hogy egyértelmű legyen a kapcsolat a tett és annak elismerése között, 

- legjobb a vezetőktől kapott személyes, - nem feltétlenül anyagi - elismerés, 

- ne váljon szokássá, jobbak a szabálytalan időközönként adott "kiszámíthatatlan" jutalmak, 

- a kisebb jutalmak sokszor hatásosabbak a nagyobbaknál...

Hát ennyi. 

Tessék kipróbálni! 

Működni fog! ...