2009. március 21.


Auditjaink alkalmával sajnos gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a cégvezető azon gondolkodik, hogy megszüntesse-e minőségirányítási rendszerét, mert:

• az ISO rendszer kialakítása és tanúsíttatása sokba került, a működés fenntartása nem kevésbé, ugyanakkor igazi előnyei nem látszanak;
• általában kell, vagy kellett egyes pályázatokhoz, vagy beszállítóvá váláshoz, de más előnyeit nem látjuk;
• az ISO rendszer tele van szükségtelen szabályozásokkal, olyanokkal, amelyek nélkül is tudtuk a dolgunkat, nem is beszélve a megnövekedett adminisztrációs igényekről, stb.
  
  
  

Ön is tudná folytatni?


Ha Önnek is vannak ilyen, vagy hasonló gondolatai, akkor valószínűleg megvezette felkészítője/tanácsadója először a rendszer kiépítésekor. Másodszor, amikor korrigálni kellett és lehetett volna a működtetés kereteit. Fejleszteni a rendszert, hogy hasznos lehessen.


A megvezetésnek alapvetően két oka lehet:

1. A felkészítő/tanácsadó egyszerűen szakmai és menedzsment oldalról sem ért ahhoz, amire vállalkozott. Ez még talán nem bűn, viszont nagy baj.
2. A felkészítő/tanácsadó kihasználva az Ön esetlegesen nem kellően naprakész minőségügyi tájékozottságát és figyelmét, haszontalan, alibi tevékenységgel feji folyamatosan a céget, fenntartva a szakértő gondoskodás látszatát. No, ez meg, már bűn!

És még miért is?

• "szakemberünknek" évi egyszeri megjelenés mellett "lövése sincs" cégünk belső szakmai- és menedzsment folyamatainak működéséről, viszonyairól, kölcsönhatásairól;
• a külső, "iparági-" és marketing környezet naprakész ismerete nélkül nehéz jó rendszert építeni és fenntartásában közreműködni;
• menedzsment szakmai tudás és tapasztalat híján szintén nem várhatunk semmi olyat, amit hasznosítani tudnánk, stb.
  
  
  

Az okokat persze lehet tovább elemezni, pontosítani, esetleg cizellálni, meg persze megmagyarázni, ezektől azonban még egyetlen vállalkozás sem lett eredményesebb!


Ennél sokkal hasznosabb, ha közösen megoldást találunk akkor és ott, amikor és ahol a gond jelentkezik!


Ahhoz, hogy meglévő minőségirányítási rendszere egy utálatos dokumentumhalmazzá degradálódva ne csak nyűg legyen, ami egyébként ugyanúgy pénzbe kerül, mintha hasznos lenne, közben még akadályozza is az eredményes működést, vagy:

• nem akarja tovább hallgatni az ésszerűtlen tanácsadói tucat-, esetleg alibi megoldásokat;
• auditra készül és nincsenek erre felkészített munkatársai;
• egyszerűsíteni, egyben gyakorlatiasabbá szeretné tenni szabályozásait, dokumentumait;
• a megváltozott belső- és külső körülményeknek megfelelően fejleszteni szeretné a rendszert, mert rájött, hogy így akár hasznos is lehet az, stb.
  
  

Ne dobja ki rendszerét, mert ez lenne az elképzelhető legrosszabb és legdrágább megoldás!

Így ugyanis kétféle hibát követne el egyszerre:

1. Rossz üzenetet küldene,
   
   

hiszen ezzel a lépésével közvetítené munkatársainak és üzleti partnereinek, hogy visszalépett. Megváltoztatta minőségközpontú szemléletét, vagyis már nem tartja olyan fontosnak cége irányításában a vevőközpontúságot, a folyamat- és rendszerszemléletet. Nem sorolom tovább, úgyis mindenki tudja, miről van itt szó. Ez rossz üzenet lenne környezetének! Először csak virtuálisan, majd fokról-fokra kézzel foghatóan is csökkenne cége értéke, az a bizonyos "goodwill". Párhuzamosan elveszítené vezetői tekintélyét is, amelynek visszaállítása pokolian nehéz feladat!



2. Növelné ún. "elsűllyedt" költségeit,
   
   

amelyek sajnos nem olyanok, hogy további következmények nélkül, egyszerűen elvesznek, így leírhatók. Mint pl. az amortizálódott, elhasznált, esetleg korszerűtlenné vált gép, amelyet ki kell vonni a forgalomból. Ha tudunk, veszünk helyette újat, korszerűbbet, ami helyettesíti, így könnyen felejthető, sőt a régi még az ún. "maradványérték" fölött értékesíthető is. Mert valós használati értéke sohasem ennyi. Ha nem tudjuk lecserélni korszerűbbre az sem baj, termelhet tovább. Egyszóval, akár így, akár úgy, de nem generál további veszteségeket, sőt!


Ezzel szemben az elsűllyedt költségek olyanok, hogy további következményeik vannak, további veszteségeket okoznak. Gondoljuk csak meg, a folyóban elsűllyedt hajó nemcsak egyszerűen elveszik, használhatatlanná válik, hanem, mivel elzárja a medret, ki kell emelni, fel kell darabolni és el kell szállítani, stb. És még akkor hol vannak az esetleges árvízi károk, meg a hajózás akadályozásából eredő károk, és így tovább.?


Vagy, mint a fluktuáció, amikor elmegy kollégánk, vagy elküldjük őt. Akit persze pótolni kell. Mennyibe is kerül a fluktuáció? Még a felvétel közvetlen költségeit sem lehet tervezni, hát még a járulékosakat! Hát azokat, amelyeket nem is láthatunk előre? Akkor mennyi is a fluktuáció ára?


A megszüntetett ISO minőségirányítási rendszer kegyetlenül növeli az elsűllyedt költségeinket. Sajnos nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is olyan, mint a sűllyedő hajó. Meg annak az üzenete!


Ha Ön sem ellensége saját pénzének és nem szeretne rossz üzeneteket küldeni környezetének, akkor szabjuk át közösen meglévő minőségmenedzsment rendszerét!


Ennek most egyébként is aktualitást ad az új rendszerszabvány bevezetése és az átállás kényszere. Ezekről egyenként is olvashat előző írásainkban.

Hívjon meg bennünket egy személyes, minden kötelezettségtől mentes ingyenes konzultációra!