TechnoQua - A legjobb egy jó ISO!

Mostmár tudjuk, mert okosabbak lettünk...

Ennek a történetnek már vannak előzményei. 

2007. október 28-án, a Történetek – tanulópénz helyett ... c. rovat egyik induló cikke volt, a Hogyan válasszunk ISO 9001 minőségirányítási tanácsadót? Akkor abban maradtunk, hogy „érdemes ellátogatni a felkészítő honlapjára, hogy meg tudjunk győződni szolgáltatásai minőségéről...” Majd nem sokkal később újra az volt a fixa ideánk, hogy "Minőségi" minőségügyi tanácsadót pedig választani kell!

Akkor sem volt jobb ötletünk, így újra megállapítottuk, hogy „egy jó tanácsadót, sőt minőségi tanácsadót kell választani! Hogy honnan? Hát az Internetről! ...” Ahogy telt-múlt az idő, egészen furcsa felkészítők jelentek meg a piacon. Ezt az Univerzális ISO 9001 minőségügyi felkészítés "csináld magad" módra! c. történetben írtam le, mert „van itt a piacon, kérem szépen kétszázezres "egyen-izó", ha úgy tetszik "univerzál-izó", más szavakkal "csináld magad-izó" is! ...”

Kaptam is hideget-meleget ezekért a cikkekért. Legtöbben azt mondták, hogy ennyi cinizmust nehéz egy történetbe bezsúfolni, de még talán tízbe is komoly feladat. Gúnyolódni nagyon egyszerű, inkább akkor meg kellene írni, hogy valóban hogyan jutunk a legközelebb az „ideális” (vagy ahogy a döntéselmélet hívja a kielégítő) megoldáshoz. Persze, ha tudnám, mert – mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott - biztosan fogalmam sincs róla, azért irkálok hülyeségeket.

Ez a téma úgy látszik továbbra izgalmas lehet, mert egészen hajmeresztő dolgok történnek még ma is a piacon nap-mint nap, felkészítő-választás ürügyén.

Minőségügyi felkészítés? Minőségirányítási tanácsadás? Minőségmenedzsment rendszerépítés? 

Ahogy tetszik, egyre megy. Úgysem a szavakon múlik. Annál inkább a mögöttes tartalmon, annak mélységén. Ahogy a jéghegynek sem a víz feletti 1/10-e a lényeg, hanem ami alul van, a 9/10. Viszont az nem látszik elég jól, néha meg egyáltalán.

Nos a további okoskodás helyett egy bekezdésben javaslatom lényege:

Én egy személyes beszélgetésen (no nem az ékesszóló cégtulajdonostól/vezető tanácsadótól/marketing igazgatótól, hanem személyesen attól a felkészítőtől, aki a munkát nálunk fogja végezni) egyszerűen megkérdezném, hogy a névjegykártyáján lévő minőségirányítási főtanácsadó, vagy minőségfejlesztési szakmérnök, vagy egyéb cafrang mit is takar pontosan? Milyen iskolában bírta megszerezni ezt az igen rangos címet? Esetleg egy 3 napos gyorstalpaló tanfolyamon, egy feltételes vasúti megállóban székelő fő-főiskolán, vagy esetleg pl. a Műegyetem MBA-kurzusán? Mert ugye, ez nagyon nem mindegy! Mint ahogy az sem, hogy milyen és mennyi szakmai-, iparági- és menedzsment munkatapasztalata, gyakorlata van. Elolvasott-e legalább 50-60 menedzsment szakkönyvet és mindezt „bekeretezte-e”, mondjuk 3-400 szépirodalmi művel? (Ezt nem kell külön megkérdezni, mert a beszélgetés közben úgyis kiderül.) És persze feltétlenül belelapoznék a legutóbbi felkészítői munkájának dokumentációjába, (amúgy cégnév nélkül, bizalmasan) már csak azért, hogy a torta habjáról nehogy lemaradjon a mazsola.

Mert minden más csak maszlag. A honlapra, a referencialistára, de még a névjegykártyára is mindenki azt ír, amit akar. (Egyébként az ajánlatba is, de ez már megint újabb történetet kíván.) A tanácsadó cég is és annak vezetője is lehet akármilyen. (Úgyis olyan lesz, amilyet a kedves megrendelő akar.) 

Egyes egyedül a felkészítő „személyes minősége” számít! 

„Csak” erről kell hitelt érdemlően meggyőződnünk. Ami persze nem olyan egyszerű! 

Öt éve - nyár elején a felvételi időszak környékén lehetett, - a villamosra felszállt mellém két ifjú, az új generáció illusztris képviselői. Korukhoz illően magabiztosak voltak, ők már tanult emberek lesznek, el sem tudják kerülni a felsőoktatást. (Manapság úgyis minden nagyobb kereszteződésben van valamilyen főiskola.) 

Nos, ők is ilyen helyről jöhettek, mert az érettségi öltönyt hová máshová lehetne mostanság ebben a melegben felvenni? Mondja is az egyik: - A francba, már megint elcsesztem! Tavaly se vettek fel, most se fognak. De nem is próbálom többször! Mi a fenének tanuljak, inkább elmegyek olyan minőségügyi tanácsadónak. Tudod milyen az? A haverom harmadik éve csinálja és már Passattal jár. A múltkor, amikor kérdeztem tőle, hogy mi a bánat ez, eszik-e, vagy isszák, azt mondta, nem kell hozzá semmi, csak egy jobb öltöny, meg egy laptop. Hát nem király?

De még milyen király! Viszont, ha a javaslatom szerint zajlana a tanácsadó/felkészítő-kiválasztás, akkor az ilyen és hasonló párbeszédeknek ugyancsak befellegzett volna már. Meg azóta a király is meghalt volna talán. 

Az ilyen Boss-öltönyös fiúknak meg felkopott volna az álluk.

Legalábbis a mi szakmánkban, remélem! 

Törőcsik Ignác