Régi vicc, menedzsment tartalommal …

Volt egyszer, hol nem volt, 

volt egyszer egy juhász, aki egy nagy-nagy legelőn legeltette a nyáját. Egyik nap megáll mellette egy nagyon nagy Audi, kiszáll belőle a vezetője egy elegáns, öltönyös fiatalember és megszólítja juhászt: 

- Bátyám, fogadjunk, hogy megmondom magának, hány birkája van, ha fizetségül ad nekem belőlük egyet? 

A juhász ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra majd rávágja: 

- Legyen úgy, kedves öcsém. 

Barátunk odalép az Audihoz, babrálja egy kis ideig a laptopját, aztán a juhászhoz fordul: 

- Bátyám, magának pontosan 87 birkája van itt a nyájban. 

- Úgy is van, - válaszolja a juhász - akkor most már válassz ki egy birkát magadnak, fiam. 

Emberünk ki is választ egy kis termetű, szép fekete bundájút, majd azonmód be is tuszkolja a kocsi csomagtartójába. 

A juhász egy kicsit gondolkozik, ingatja a fejét, aztán megszólal: 

- Kedves öcsém, ha cserébe én is megmondom neked, hogy mi a foglalkozásod, visszaadod-e? 

A fiatalember magabiztosan rábólint, erre a juhász: 

- Te alighanem amolyan minőségügyi tanácsadó féle vagy, ugyebár?

Az öltönyös meghökken, szóhoz sem jut, mire a juhász:

- Először is: idejössz anélkül, hogy bárki is hívott volna. 

- Másodszor meg: fizetséget kérsz, hogy megmondd azt, amit úgyis tudok.

- Harmadszor meg: fogalmad sincs az én mesterségemről. 

- Úgyhogy most ereszd el azt a Bodri kutyát, de izibe! 

Elég nagy lehet a baj, ha a tanácsadót már hívni kell …

Tegyük fel, hogy ha egy pályázat összeállítása közben kiderül, nem lévén tanúsított, működő ISO 9001 minőségmenedzsment rendszerünk, akkor nem fogadják be pályázatunkat. Így nem nyerünk 10 Mft vissza nem térítendő támogatást. Nem baj, a pénz nem marad a kasszában, a konkurencia majd elnyeri helyettünk!

Hosszadalmas, fáradságos és költséges marketing munkával eljutottunk egy nagy multinacionális céghez, akinek szállítói lehetnénk. Havonta 49 tonna festék-alapanyagot venne tőlünk. A termékünk minősége, a szállítás paraméterei (ár, ütemezés, rendelkezésre állás, stb.) rendben vannak, csak éppen nem tudunk megfelelni az általuk állított, az ő szabályozásaiknak megfelelő minden követelménynek. Nincs ugyanis tanúsított, működő ISO 9001 és/vagy ISO 14001 minőség- és/vagy környezetirányítási rendszerünk. A konkurenciának viszont van, ezért fuccs a reménybeli üzletnek!

Mit is tudok, amit pénzért mondtak meg nekem? 

Súlyos százezrekre büntetett a hatóság, mert nem volt aktualizálva cégünk – egyébként törvényileg kötelező - tűz- és munkavédelmi szabályozása. Meg persze az oktatásokat sem tartottuk meg rendszeresen. Érdekes, de ugyanekkor a konkurens vállalkozást nem büntették meg. Hogy miért? Csak azért, mert nekik van ISO rendszerük és nemrég járt ott a felülvizsgáló auditor, aki észrevette a hiányosságokat, amiket így könnyen pótolhattak. A kutyafáját, pedig ezt én is, pénz nélkül is tudtam!

A saját szakmámhoz én értek a legjobban? 

Na még jó! Képzeljük már el, mi lenne, ha az a fránya minőségügyi tanácsadó jobban értene a kenyérsütéshez, mint én. Rögtön nyitna egy pékséget a szomszéd utcában. Hát akkor velem meg mi lenne? Talán elmennék minőségügyi tanácsadónak? Talán, … vagy mégsem? Még jó, hogy nem kompatibilis a két szakma!

Egy jó tanács a végére! Ha a minőségügyi tanácsadó esetleg (szorosan vett) "mesterségbeli" tanácsokat adna, - amelyhez ugye mégiscsak mi értünk a legjobban - ne tessék már neki birkát adni. Sőt, illő tisztelettel tessék szíves elküldeni a jó büdös …

Akkor mégis, … miért nem szeretjük a tanácsadókat?... 

Törőcsik Ignác